Sziasztok! Először is, tudom, hogy nem lett jó a fejléc, de szerintem
megkérek valakit, hogy csináljon. Másodszor is, köszöntelek titeket ezen a
vámpíros blogon! Remélem tetszeni fog!
Emma
A fürdőkádban a szőke hullámos hajamat
kiengedem, majd felviszek egy kevéske sminket az arcomra. Egy feszülősebb fajta
szoknyát magamra húzok, majd belenézek a tükörbe. A hajam igazán jól áll, a hófehér
bőrömhöz.
Kimegyek a fürdőből, és be a szobámba. Ott, a piros-fekete táskámat a
vállamra helyezem, és a csigalépcsőn gyors léptekben haladok. A konyhapultnál
anyukám rám néz.
-
Csinos! – mosolyogva keveri a levest.
-
Voltam már szebb is, de hagyjuk ezt a témát, mert
sietek… - igazából nem annyira sürgős, de már jó lenne mennem.
S rá pillantok az órára. 7:35. Tényleg indulni kéne,
mert bemegyek az igazgatóhoz. Komótos léptekkel elindulok a buszmegálló felé.
Mivel egy utcányira van távol tőlünk, így tényleg nem kell sietnem. A zebrán
átmegyek, és a bátyámnak a barátnője cukrászdája van. Alice nem volt épp ott,
mert benéztem, mivel nyitva volt az ajtajuk. Egy idegen volt a kiszolgáló. Nem
foglalkoztam vele sokat, mentem tovább. Alig sétáltam, már a buszmegállóban
találtam magam. Egy néni várakozott a járműre. Ősz hajú, ráncos arcú, mosolygós
nénike. Sötét barna rongyot visel. Fehér papucs a lábán díszeleg. Egyszerű,
mint a többi idős asszony. Nem nagyon sokat kellett várni a buszra.
Felszálltam, egy lélek sem ült a buszon szinte. Leültem hátra. A következő
buszmegállóban felszállt egy anyuka, a kisbabájával. Legelső helyre ült.
Ránézek a karórámra. 7:50. Siess, már te hülye busz! Nyolcra bent kell lennem!
Jó, az iskolától a buszmegálló kétlépésnyire van, de zavar, hogy még nem vagyok
ott! Eltelt öt perc, és már szerencsémre a busz az iskola előtti megállóba ért.
Gyors kiszálltam. Az új iPhone készülékemet elővettem, és megnéztem magam a
kamerába. Elég jól néztem ki! Ahogy beérek az udvarba, minden tekintet rám
szegeződik. Most mi a feltűnő bennem? Csak nem jöttek rá, hogy... szóval, a
diri (szerintem a diri) felém tart. Vörös haja fel van kontyolva, zöld szemű,
szigorú nő. Olyan 40 körüli. Fekete térd föléig érő szoknyát viselt, ami nem
állt neki valami eszméletlenül. Sötétebb tűsarkúba áll előttem, és lemér
engemet.
-
Gyere az irodámba! – parancsolja, köszönés nélkül.
-
Jó napot kívánok! – erős hangerővel kiemelem ezt a
mondatomat- Oké.
Minden lélek még mindig bámul engem, ami már zavaró.
Felmegyünk a lépcsőn, és a diri kinyitja az ajtót, majd bemegy, utána őt
követve én is. Üres, piros székek fogadnak minket, majd balra vesszük az
irányt, és bemegyünk az irodába.
-
Ülj le, de lehetőleg ne az én székembe – a szemüvegét
megtöröli.
Engedelmesen, leültem, majd ő is leült a gurulós
székbe, vagy is szembe velem.
-
A jegyei közt csak egy-két ötös szerepel! Micsoda diák?
– emeli fel a hangját.
-
Emma Wurkson a nevem! – kezet nyújtok, de az igazgató
nem jól viszonyul rá.
-
Nagyon elhitted, hogy jó kedvembe vagyok! Mrs. McKullum
vagyok, de csak igazgató asszony, vagy igazgató néninek nevezhetsz!
-
Jól van.
-
Ne húzd ki a gyufát, már az első napon! Itt az
órarended, az irataidat már behozták a szüleid – amikor az első pár szót
mondta, a mutatóujját felmutatta.
-
Ennyi? – unottan a szememet forgatom.
-
Hát, igen! Mit vártál?
-
Jó, semmit, akkor mehetek?
-
Igen, viszlát!
Felállok a kényelmetlen, kemény üléses székből, majd
kimegyek az igazgatóiból.
Velem szembe egy srác jön. Barna hajú, zöld szemű,
sápadt bőrű… csak nem vámpír! Meg kell jobban ismernem. Elé állok, illetve
megállítom.
-
Szia, bocsi, de sietek órára! – ahogy beszélt,
megláttam a fogait, és ő nem halandó!
-
Szia! Milyen órád lesz? – veszem elő az órarendem.
-
Történelem, neked? – majd kevésbé sietősen leáll velem
beszélgetni.
-
Nekem is! Megyünk együtt? – mosolyogva megkérdem.
-
Jó, de akkor már siessünk!
Majd végig rohanva a folyosót a terembe megyünk. Huh!
Nem késtük le az órát, mert még nem volt ott a tanár. Egy személyes székek
helyezkedtek el. Már csak két hely volt üres, az egyik az enyém, a másik a
vámpír fiúé. Én nekem a helyem a második sorban, középen volt üres, ő neki meg
a hátam mögött. Október 2. ez volt felírva a táblára. Pár másodperc múltán
bejön egy 30 év körüli férfi. Fekete bozontos haj, elég sötét szem, mosolygós
arc. Kicsit borostás. Ingben, aminek az első kettő gombja ki van gombolva, és
egy farmernadrág, sötét sportcipővel. iPhone a zsebéből kilóg, a másikból,
pedig a fülhallgató. Bőre szintén hófehér, mint egy vámpírnak. A vámpírok az
emberek között.
-
Üdv mindenkinek! Új diák, Emma Wurkson, kérlek, állj
fel, és mutatkozz be! – kezét összekulcsolja, miközben neki támaszkodik a
tanári asztalnak.
-
Sziasztok, Ugye Emma Wurkson a nevem, egy közeli
városból költöztünk ide, Londonba, anyám, apám elváltak – felállva beszéltem.
-
Jó, ülj le! Most, mindenki előveszi a tankönyvét, és
nyissa ki a harmincadik oldalon, és olvassa el az oldalt! Emma, gyere a
könyvedért! – mosolyogva kihív, és átnyújtja.
Átveszem, majd a helyemre ülve kinyitom, és olvasok.
Néma csend. Belemerülve elolvastam a j hosszú szöveget, majd felnézek a
könyvből. Csak én olvastam ki, meg egy lány, aki a leghátsó padban ül. Majd pár
perc múlván a többiek is felnéznek. A tanár nagyon ír valamit. Az osztály
nyugalmasan, némán hallgatnak, majd egy-ketten a telefonjukon böngésznek, vagy
a közösségi oldalaikat barangolják. A pasi is már felnéz.
-
Mindenki elolvasta? – kérdezi.
-
Igen! – sokan kiáltják, köztük én is.
-
Meg is értettétek?
-
Neem! – ezt is sokan ordítják.
-
Remek! Olvassátok addig, amíg meg nem értitek –
válaszolja, és az iPhone-ján megnézi az időt.
Majdnem mindenki olvas. Rajtam kívül olyan négyen-öten
nem bújjuk a tankönyvet. Negyed óra múlva a csengő megszólal, és mindenki
felkapva a táskáját elered a dolgára.
Szia!
VálaszTörlésElolvastam a fejezetet :) és gondoltam elmondom róla a véleményem. Nem olyan rossz ez, csakhogy ez egy tipikus kezdés, amit szinte mindenki elkövet, ha írásra adja a fejét, de persze ezen mindig lehet javítani.
Szerintem zavaró ez a jelen idő, szóval hacsak nem lesz ennek valamilyen fontos jelentése, azt tanácsolom, hogy válts múlt időre. A mondatok túlzottan tagoltak, rövidek, emiatt nem megy gördülékenyen az olvasás.
Semmiképp sem szeretném elvenni a kedved, sőt ha örömöd leled benne akkor mindenképpen folytasd, mert a gyakorlat teszi a mestert, hiszen sohasem lehet tudni, hogy kiből lesz a cserebogár.
Szia! Nagyon köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és elolvastad a blogom! Köszönöm a tanácsod! :)
TörlésÖlel: Virike
Szia!
VálaszTörlésRaleltem a blogodra és hát nem tudom. Szerintem ezt a vampiros dolgot nem kell az elején lelőni. Ahogy az előttem szóló írta, zavaró a jelen.:D
Az alap kezdés, már szinte mindenhol olvasható.
Nem akarom elvenni a kedved. Érdekel az alap történet és folytasd :)
Puszillak: Aki nem akar megbántani csak segíteni
Szia! Köszönöm, hogy elolvastad a blogom, és a tanácsodat is nagyon köszönöm!:)
TörlésÖlel: Virike