2.fejezet

Sziasztok! Hálás vagyok, hogy Cecily megcsinálta nekem a fejlécet! Ezer köszönet neki! Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást! 

Emma

Hátra fordulok a fiúhoz, de ő éppen tanul valamit.

-          Okos tojás! Mi a neved? – mosolyogva megkérdem.

-          Na!  Nehogy már azt hidd, hogy a szünetem a tanulásra szentelem… ez csak egy jó könyv! – felnézve a könyvből mélyen a szemembe néz.

-          De hogy hívnak?

-          Jeremy, és miért voltál rá kíváncsi?

-          Csak úgy.

Jeremy egy ideig engem bámul, majd visszanéz a könyvére. Ilyen egy bunkót!? A tanár odajön hozzám, majd megérinti a vállamat.

-          Sziasztok! Menjetek ki az osztályból jó? És miért vagy ilyen jéghideg? – furán rám pillant.

-          Oké, én kimegyek! – sietősen elpakolja Jeremy a könyvét, és a hátizsákját felveszi, majd futva kilép a helyiségből.

-          Na, én nekem akadt egy kis dolgom, viszlát! – elköszönve én is úgy cselekedek, mint az osztálytársam, gyors kimegyek. A hosszú folyosón tömegek állnak, esetleg várakoznak valamire. Milyen óra is lesz? Hol van Jeremy? A sok ember között tolakodok, úgy mintha egy hírességhez sietnék aláírásért, avagy selfiért. Csomó halandó, vagy esetleg vámpír, sőt vérfarkas szagot is érzek… már nem sok kell, hogy kiabáljam a nevét! Majd egy fiú, aki nagyon bámul odajön hozzám.

-          Szia! Új vagy? – kérdezi.

-          Hali! Ja, de nem láttál egy barna hajú, kékeszöld szemű srácot?

-          Nem, hogy hívnak?

-          Engem? Emma Wurkson, téged? – kicsit türelmetlenül válaszolok.

-          Sam Dark – majd még közelebb jön, ami már teljesen idegesítő, én meg gyre hátrább lépek.

-          Milyen órád lesz? – majd közelít.

-          Nem tudom, de légy szíves hagyjál már! – majd nyugtatom magam, hogy nehogy átalakuljak, itt az egész suli előtt.

-          Nekem idegen nyelv.

Én elmegyek, jó messzire, hogy ne is lássam. Hátra nézek, de nem látom, majd belebotlok Jeremybe. Felsegít.

-          Köszi! – mosolyogva újra látom azt a gyereket.

-          Mi az? Olyan fura vagy.

-          Mi? Ja, csak… egy hülye fiú, na, érted!?

-          Nem

Majd idelépett az a srác. Szőke hajú, magas, kék szemű.

-          Sziasztok! – mosolyogva magához húz, de én nem hagyom magam, majd megrúgom erősen.

-          Csá, most elmehetsz – mondom neki, majd kicsit gyengébben megint megrúgom, de egy érzékeny helyén…

-          Aúú!!!! Ez fájt… - nyavalyog, majd lelép.

Jeremy lenéz a földre, majd megfordul, és kimegy az udvarra, őt követve én is. Kinyitja az ajtót, és rám csukja. Pfu! Hülye fiúk… majd amikor az udvaron találom magam, akkor lassú léptekkel sétálok. Még mindig bámulnak, elég sokan. Amikor becsengetnek, újra bemegyek órára. Matek… ne már! Úgy gyűlölöm! Leülök a helyemre, majd a pontos időben megérkezik.

-          Sziasztok! Hol van Jeremy? – kérdezi az osztályt.

-          Az előbb láttam, hogy az udvaron beszélgetett Mikeal – mondta valaki, a hátsó padból.

-          Rendben! Majd ha találkozok vele, beküldöm az igazgatóhoz!

Hasonlóan telt a következő négy órám. Jeremy-t én sem láttam sehol! Hova tűnt? Amikor az összes órámnak vége lett, Jeremy-nek írtam egy üzit.

 Hamar vissza is írt. Vártam, közben megnéztem a Snapchat-et. Gondolkodtam, hogy felhívjam-e vagy nem, de eszembe jutott, hogy úgy se venné fel. Csalódott voltam, mert érzem, hogy nem fog jönni. Minek is várok rá? Már senki sem volt a suliba, talán egy-két tanár.